Kelbimbó és gránátalma

A mai ebédünk fő kellékei.

Nem állítom, hogy a kelbimbót is oly sokféleképpen lehet elkészíteni mint a burgonyát,
de változatosan lehet fogyasztani az biztos.

A kelbimbó egyike azon növényeknek, amelyek télen teremnek.
Csodálatos látvány, amikor a hóból kikandikál, még az is megbocsájtható neki,
 hogy szedés közben majd lefagy az ujjunk.
( Na nem most, hisz most nincs hó, meg az idén, én nem ültettem ).
Nagyon szeretjük, frissen gyakori vendég nálunk.

 Csodálatos szépség, egyedül a szagát nem szeretem, de ez áthidalható dolog.

Szóval, tisztítottam őkelmét és ez a zöld teljesen elvarázsolt. Gondoltam készítek egy pár fotót
( úgy is gyakorolnom kell ) viszont hiányzott valami karakteres szín mellőle,
 a gránátalma aki a közelben tartózkodott, kapóra jött.

Először csak a fotón találkoztak...

...de végül nem csak...

A vegetarianizmussal az is együtt jár, hogy az ember ízlelőbimbói kifinomulnak, 

mellesleg sokkal merészebben próbál ki szokatlan társításokat 

( persze lehet, hogy ez nem ezért van ).

Gyönyörűűű, igaz?

Kerestem hozzájuk egy méltó partnert,

ebben a camargue rizsben, meg is találtam.

- A kukta aljára tettem a rizst 50 g vajjal, sóval, és megfelelő mennyiségű vízzel.

A kelbimbót a párolókosárba raktam és behelyeztem a rizs fölé. 

Lezártam és 13 perc alatt készre pároltam.

- Közben elkészítettem a kelbimbó és gránátalma páros, öntetét.

1 rész feketeribizlivel érlelt borecet

2 rész szűz olívaolaj

ízlés szerint só

frissen őrölt bors

Egy kicsi lezárható üvegbe tettem a hozzávalókat és alaposan összeráztam.

A kelbimbót tálba szedtem, 

rászórtam a gránátalmamagokat és meglocsoltam az öntettel.

Nem kevertem össze, a tálaláskor, úgy is keveredett.

Hát igen nem csak a képen, hanem az ízekben is "ütős párost" alkotnak.

*

A feketeribiszlis ecet, saját alkotás.