Follow by Email

2012. november 3., szombat

Almás-kakaós lepény



Lényegretörő cím, bár szerintem igen lekicsinylő erre a nagyszerű süteményre nézve.
Lepénynek meg végképp nem nevezném. Akkor miért, mégis ez a neve?
Valamikor valaki így nevezte el, én pedig nem akartam megváltoztatni,
ez ugyanis egy újabb, az örökségemből.
Ellensúlyozásképpen, hogy emeljem fényét, torta formában készítettem el.
Sikert aratott.


Almás-kakaós lepény




Szokás szerint előbb leírom a "talált" receptet, majd ahogy én készítettem.




Hozzávalók
 ""25 dkg porcukor
1 db tojás
5 dkg margarin
1/4 l tej
25 dkg simaliszt
1 sütőpor
1 cs vaníliáscukor
2-3 ek kakaópor
+
6-7 megreszelt kinyomkodott alma
op. marék dió
mazsola
+
ribizlilekvár
10 dkg csokoládé""




a saját variációm

50 g vaníliás kristálycukor ( házi )
200 g porcukor
50 g vaj
1 db tojás
2,5 dl tej
250 g finomliszt
10 g sütőpor ( én 17 g-os csomagot vásárolok az sok lett volna )
3 ek (púpos) kakaópor
1 tk fahéj
+
300 g reszelt kinyomkodott alma
20 szem pisztácia
+
1 dl málnalekvár
100 g 70 % étcsoki
1 ek olaj

Előkészítettem  a tortasütőt: a vajaspapír belsejével kikentem belülről, szórtam bele lisztet,
 majd a fölösleget kiszórtam.
A pisztáciát megtisztítottam.
Az almákat megtisztítottam és lereszeltem.
A sütőt bekapcsoltam 175 fokra, légkeverésre.

A vaníliáscukrot, porcukrot, az 1 egész tojással és a puha vajjal habosra kevertem,
vagyis  -  ellenben Édesanyámmal -  kikevertettem a géppel.
Közben kimértem a lisztet, a sütőport, a kakaót és a fahéjat, összekevertem, majd az egészet átszitáltam, részben, hogy csomómentes legyen, részben, hogy levegős.
Alacsonyabb fokozatra vettem a gépet és a masszához hozzáadtam a tejet, majd a szárazanyagokat.
Átváltottam fakanálra, összekevertem a tésztát és a formába kanalaztam, ez elég sűrű,
sűrűbb mint a piskóta tészta.
Rászórtam a pisztáciát és a kinyomkodott reszelt almát.




Beraktam, a közben felmelegedett sütőbe és pontosan 1 órán át sütöttem.
 Kb. a fele időnél egy sütőpapírt terítettem a tetejére, hogy az alma ne piruljon túl.
Kiválasztottam a kamrapolcról egy málnalekvárt.
Amikor megsült a süti és kivettem a sütőből, meglazítottam a tortakarikát és
azonnal még forrón, rákentem a gyümölcsízt.
Hagytam, hogy kihűljön.
A családom, ellenben engem nem hagyott békén, hogy meddig kell még várni....
 Azt akkor még nem is tudták, hogy ha kihűlt, akkor kerül rá a csokimáz és megint várhatnak...
Na de kibírták.




Végül is kihűlt, bár valóban elég nehezen...
A csokit, 1 ek étolajjal összeolvasztottam gőz felett és a lekváros alma tetejére csorgattam.




Vártak, vártunk, hogy megdermedjen, a délutáni korty kávéhoz pont ideális volt.




Egyik alkalommal Édesanyám kórházban volt, későn éjjel amikor hazaértem, főznivaló után matattam a fagyasztóban, amikor ráakadtam egy dobozra, ami tele volt illatos süteménnyel.
Nem tudom érzékeltetni mennyire jólesett kiéhezett gyomromnak (na meg szívemnek)
az " Édesanya íze ".
Nem tudtam milyen süti, kérdeztem Őt, de nem emlékezett.  Meg is feledkeztünk róla.
Sok idő telt el azóta és most rátaláltam...



Zorán

------------------------


Megjegyzés

Az eredeti recept szerint, süssük tepsiben.
Szerintem meg, lehet belerakni, vagyis rárakni több almát.


4 megjegyzés:

  1. A piskótánál sűrűbb állagot keksznek (cake)is hívom, de maradhatunk a sütemény elnevezésnél, abban nem tévedhetünk nagyot :) Nekem tetszik a sütid! Az "Édesanya íze" az idők távlatában egyre kedvesebb, hiszen érzelmileg kötődünk hozzá. Jól illik ide a választott dal...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Értem a kekszet, de semmiképpen nem keksz...
      Ehhez a sütihez nagyon, ezért is a dal.

      Törlés
  2. Jaj Ági, teljesen elérzékenyültem. Szeretem ezt a dalt is.
    Erzsi

    VálaszTörlés