2012. május 31., csütörtök

Vaníliamagos eperlekvár tartósítószer nélkül



 Bőségesen terem az eper.
Már kétszer tettem el lekvárt és szörpöt.
Az első alkalommal tettem hozzá egy vaníliarúdat  és a kikapart magocskákat.
A második alkalommal ugyanígy, plusz belereszeltem egy kezeletlen citrom héját.




Házi eper, szeretgetve nevelve,
szeretgetve szedve és
szeretgetve befőzve.

1. befőzés

4 kg eper
1 kg cukor + 250 gr cukor
1 rúd vanília magjai és a rúd is

A megtisztított epret a kezemmel kissé összenyomkodtam és ráöntöttem az 1 kg cukrot.
Az este folyamán többször megkevertem, majd úgy hagytam másnap reggelig.
Akkor kimertem belőle egy 7 dl-es üvegnyi lét, amit felforraltam  -éppen csak-  és beleszűrtem egy üvegbe. Rácsavartam a kupakot és félre döntöttem, majd 5 perc múlva száraz dunsztba raktam.
A maradék eperhez adtam még 250 gr cukrot, a vanília magjait és a rudat. Így hagytam késő délutánig. Akkor alágyújtottam és hagytam, hogy egy óra alatt kellően besűrűsödjön,
közben jó néhányszor megkevertem.
Üvegekbe töltöttem, rácsavartuk a tetejüket és fejre borítottuk,
majd 5 perc után vissza és mentek a száraz dunsztba.
(A vaníliarúd darabokat kivettem, de a 2. befőzésnél még pluszba ezt is beletettem.)

2. befőzés

7 kg eper
2 kg cukor + 250 gr cukor
1 kezeletlen citrom reszelt héja és leve
1 rúd vanília magjai és a rúd is.
Az előzőek szerint jártam el csak 3 x annyi szörpöt mertem ki, amit úgy csináltam,
hogy egy tésztaszűrőt az epres fazékba nyomtam,
a lé a lyukacskákon keresztül befolyt és én kimeregettem.
A lekvárt ebben az esetben 1,5 órán át rotyogtattam.

Tartósítószer?

Nem, én nem használok tartósítószert. Jól elvagyunk nélküle.
Sok-sok ( nagyon sok...) éve semmi, nem romlott meg a kamrapolcon.
Semmi, sem befőtt, sem lekvár, sem paradicsom, sem szörp.
Igaz ha megromlana sem esnék kétségbe, tehát nem félek...
(Utólagos megjegyzés: a tartósítószertől sem félek,
csak eddig nem láttam szükségét, hisz nélküle is működik:):)
Ami felbontás után nem fogy el, azt hidegre tesszük, a hűtőbe.




Száraz dunszt

( Romlást okozó mikroorganizmusok pá-pá!)
Egy nagyobb kosarat kibélelek puha meleg takaróval és beleterítek egy terítőt vagy konyharuhát.
Így kerülnek bele a lezárt, forró, teli üvegek egyenként és mindig visszatakarva.
Mikor mind benne van, akkor körbe rakom a kosarat kispárnákkal és még kerül rá takaró is.
Így maradnak mindvégig még ki nem hűlnek, de legalább 24 órán át.

Ha csak pár üveg van, amit dunsztolni akarok, akkor a hűtőtáskából csinálok fűtőtáskát,
hisz amilyen jól tartja a hideget, olyan jól tartja a meleget is.
Belerakom a teli üvegeket és a táskát, még bebugyolálom.
( Az én táskám nem műanyag, hanem szövetből van.)




Amikor kislány voltam, Édesanyám sokkal de sokkal nagyobb kosárban "dunsztolt".
Amikor kiszedte az üvegeket én mindig belefeküdtem ( amíg belefértem ), vagy rám terítette a dunyhát. Imádtam azt a meleget, azt az összetéveszthetetlen illatot:)
Amikor most kiszedem a befőtteket, mindig egy picit "újra kislány leszek" eszembe jut ez az emlék,
hisz az illat ami ugyanolyan, feleleveníti, előhozza belőlem:)






   Szeretetrehangoltan a Facebookon :) 





19 megjegyzés:

  1. Guszta lett nagyon, a lekvárod is meg a szörp is, én idén nem teszek el, tavaly olyan sokat eltettem, hogy még mindig van, idén csak esszük az epret frissen és minden formában, ahogy eszembe jut:-))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi is így vagyunk, már mint, esszük minden formában, főleg nyersen, de szerencsére rengeteg van ( két szedés 11 kg, meg ugye esszük és ez még a kezdet! :)))

      Törlés
  2. úgy szeretek itt tiblábolni, olvasgatni, gyönyörködni Nálad, csuda jó stílus, szép képek ...(csak ez a nyáladzásom ne lenne, bocs, de olyan ínyencségeket lelek itt, hogy na):)

    VálaszTörlés
  3. én már kezdek parázni, h lecsúszok róla. Kifogytunk, úgyh újra fel kell tankolnom a kamrapolcokat!!! Kedvencünk a bodzás-mentás-citromfüves eperlekvár!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hűha, ez izgalmasan hangzik, megszeretném kóstolni. Van hozzá minden:)

      Törlés
  4. igen, az! Ez volt a köszönőajándékunk az esküvőnkön, mini üvegben. Gondold el, 150db-t legyártottunk!!! De megérte! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi szívalakú kézzel festett gyertyát, de megérte:)

      Törlés
  5. Csodaszép színe van! Nekem még hátravan az eltevés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem most folyamatos eltevés van... Sok év munkája most érik be:)
      Van saját?

      Törlés
    2. Sajnos kicsi az udvarunk, kertünk. Díszfa, bokor, egy kis sziklakert. Na azért beszorítottam egy fűszeres részt:) Azt mondtam, ha a gyerekek megnőnek a városból kiköltözöm falura, akkor lehet saját...hmmm. Ki tudja mi lesz még addig?
      Így minden a piacról. Falusi nénikéktől, akiket már úgy-ahogy ismerek:)

      Törlés
    3. Igen a piaci kapcsolatépítés nagyon fontos, hogy szeretettel nevelt dolgokhoz jussunk:)

      Törlés
  6. Én is a két hűtőtáskámban dunsztolok, kiválóan működik melegen-tartóként befőzésnél :)

    VálaszTörlés
  7. ahogy olvastalak, előttem volt a Nagymamám és Anyukám, ahogy befőztek, nálunk is a "ruháskosárba" kerültek az üvegek, hűű... mekkora munka volt mindig! Nagyon nagy mennyiségeket tettek el régen, volt is, szerették is, szépen sorakoztak a "spejzben" :)))

    még a paradicsomos üvegekre emlékszem, amik egy esővizes hordóba voltak beáztatva, meg arra, hogy nyáron mi, unokák napközben a Nagyinál voltunk, és mindig zsíroskenyér volt paradicsomlével uzsonnára... mennyei volt, de szívesen ennék most is egyet belőle!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lillacska!
      Igen, nem volt télen eper....így mindenből amennyit lehetett eltettek :)
      Hát bennem is csalogattál elő emléket, mégpedig az ázó üvegek emlékét...
      Ugye akkor még nem volt csavaros az üveg, így hiába mosták el használat után, befőzés előtt újra kellett elölről kezdeni, mert nem volt lezárva. Bár pancsolni szerettem, de ezt az "üvegmosósdit" nem...talán akkor terveztem el (titkon) hogy én másképpen csinálom :)
      Csodás lehetett a paradicsomleves zsíroskenyér...sajnos már elmúlt, elvitték magukkal...

      Törlés
  8. Úgy eszemben van nekem is az a sok befőzés kislány koromból :) Nagymamám a vasalós kosarat használta mindig, ahogy én is :)
    Nagyon kellemes hangulata van a blogodnak, tényleg szeretetre hangol :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát, a vasalós kosár :) mekkora ötlet!!!
      Köszönöm :)
      Ölelés Neked!

      Törlés
  9. Megcsináltam ma a vaníliamagosat, de vanília nélkül :-) Így is nagyon fincsi lett!! Most csücsülnek a dunsztban, ami nálam egy kelengyés? terményes? láda - én ruhaféléket tartok benne -, amit jópár éve a szomszéd néni adott nekem, egy háromfiókos sublóttal egyetemben...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Péter <3
      Veletek örülök, köszönöm szépen.
      Csodás lehet a ládád (a sublóttal egyetemben), kár hogy amikor volt, elengedtem a régi dolgokat...(persze egy részénél még gyerek voltam).
      Nálad biztos nagyon jó helye van és ezt a Néni is tudta!

      Törlés