2012. november 16., péntek

Szőlő "Karácsonyra"....


Tegnap leszüreteltem az utolsó tőke szőlőt.
Ne tessék hatalmas mennyiségre gondolni, 3-4 kg-ról van szó.




Ismereteim szerint fehér Delavári fajta, bár mindig Delevárinak neveztük.
 Édesapám ültette még nekem, amiért hálás vagyok, hisz így tovább tudom vinni ezt a szép hagyományt.
(Bár ma már a bortörvény rendelkezése szerint a telepítése tilos......)
 Eredetileg nem magyar fajta, de engem mégis a gyökereimhez köt.....




Édesapámnak igen sok szőlője volt, mint volt sokaknak abban az időben.
 Többek között ez a fajta, apró szemű, elég vastag héjú, viaszos bevonatú.
Mindig a tőkéken maradt egészen a fagyokig.
Amikor leszedte, az esti program a szőlőfürt kötözés volt.
A zsineg két végére egy-egy fürt szőlőt kötöztünk és a szellős, de nem fagyos kamrába Édesapám egy rúdra aggatta, pont úgy ahogy a kolbászt szokás.
Karácsonykor mindig került az ünnepi asztalra ebből a szőlőből.
Nagy kincs volt ez akkoriban, bár nekem/Nekünk ma is az:)
Tudom ma már lehet frisset is kapni, de ez más.
 Ez a szőlő, igaz most termett, de generációk "lenyomatát" hordozza magában:)
 Így tették a Szüleim, így tették az Ő Szüleik, és feltehetően előttük is.
Most így teszek én is...lehet, hogy én vagyok az utolsó a mai világban, de kitudja, ha más nem,
akkor az én Gyermekem ismerni fogja még ezt az ÍZT.
Szóval leszedtem a szőlőt: napok óta készültem rá, nagy vágyakozással a szívemben
vártam a megfelelő pillanatra.
Kosárkámba rakosgattam, de előtte a nem odavaló szemet lemetszettem (megettem),
hogy csak is a hibátlanok maradtak. 
Előző nap az eső is besegített, lemosta, bár ha nem tette volna, én sem tettem volna.
Ez a szőlő kezeletlen, nem látott még permetet, az út porától is messze van.
A konyhapultra szétrakosgattam, és egy méteres zsinegre több fürtöt kötöztem,
olyan távolságra, hogy ne érjenek egymáshoz.
A kicsike (kincses) kamránkba felaggattam a kicsinyke rúdra, amit a férjem rögzített a mennyezetre
és a Fiam készített rá kampókat.
(Imádom az ilyen családi vállalkozásokat, valami különleges érzés keríti hatalmába az embert:
az Édesapám ültette a szőlőt, a Férjem készítette a rudat, a Fiam a kampókat,
én szeretgettem a szőlőtőkét, szedtem le a fürtöket és kötöztem fel, benne vagyunk Mindannyian:)))




A felkötözött fürtök igencsak összetöpörödnek Karácsonyig, de az ízük ettől sokkal koncentráltabb lesz.
Miden szem maga lesz a csoda:)




Tegnap este párán szót váltottunk a Facebookon.
Egy kedves Hölgy elmesélte, hogy Édesanyja cukros füsttel füstölte meg régen: a cserépkályhából parazsat vett ki a szeneslapáttal. A felkötözött szőlőfürtök alatt elhúzta párszor, de előtte cukrot szórt a parázsra.
A felszálló füst, viaszos réteggel vonta be a szemeket.
Az egész beszélgetés, az áfonyás kalács bejegyzésemnél ezen az oldalon található:
 http://www.facebook.com/szeretetrehangoltan#!/groups/340434509368132/
Találtam egy érdekes írást is a "hálón" Dr.Gradvohl Edina munkája, érdemes beleolvasni, nem csak a szőlő tartósításáról szól: http://www.ookor.hu/archive/cikk/2005_3_gradvohl.pdf
Asklépios konyhája a címe és a szőlő tartósításról ezt írja:
"" Szedj le ép fürtöket,
fõzz el esõvizet a harmadára,
majd öntsd abba az edénybe, amelyikbe a szõlõt teszed.
Szurkozd be az edényt, gipszeld le, s tedd hûvös helyre, aholnem éri nap.
Bármikor megkívánod a szõlõt, frissen találod.
A vizet méhsör helyett adhatod a betegnek.
Szintén ép marad a szõlõ, ha árpával feded be.
(Hegedûs Zsuzsa és Orlovszky Géza fordítása)""






Örömmel fogadom és megköszönöm, hasonló történeteiteket.....



10 megjegyzés:

  1. Nagyon jól éreztem magam Nálad, nemsokára én is mesélek.Igaz, egy kicsit másról szól, de benne van a régi világ :)
    Olyan jó, hogy egy kicsit Mindnyájan benne vagytok ezekben a történetekben. Nekem is sok mindenben segítenek a családtagok, most már az uno
    kák is. Sokat mesélek nekik az én gyetmekkoromról. Hálás hallgatóság.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jó, hogy itt voltál és itt hagytad szép szavaid:)
      Várom a történeteket.
      Ölellek,

      Törlés
  2. Köszönöm neked ezt a bejegyzést, nagyon szép emlékeket ébresztettél bennem vele, mintha csak rólam is szólna egy kicsit. Igaz, nekünk nincs ebből a csodálatos fajta szőlőből, pedig egyik kedvencem. A nagyszüleimnek, szüleimnek is volt szőlője, nekünk is van néhány tőke. Mi is őrizgettünk néhány fürtöt még, de a napokban felfedezték a madarak és huss,... Annakidején az én Anyukám is akasztgatott így fel szőlőt, és bizony még karácsony után is volt belőlük. Régi szép idők! A nagyapám pedig szüretkor az unokáknak a legszebb csemegeszőlőkből csengettyűt (szárával együtt levágta, azokat összefogta, összekötözte és a gyönyörű fürtök úgy lógtak lefelé róla) készített és mi nagyon sokáig őrizgettük a spájzban felkötve.
    Nagyon szép, örömteli napodról számoltál be. Jó volt olvasni! Ugye milyen kevés kell a boldogsághoz?
    Még nagyon sok ilyen élménydús napot kívánok nektek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy Te is megosztottad velem, tényleg nagyon jó együtt élni az emlékeket:)))
      Jövőre fogok ebből a vesszőből szaporítani, ha sikerül, szívesen adok belőle.
      Szép hétvégét Nektek!

      Törlés
    2. Nagyon kedves vagy! Örömmel elfogadnám majd ha sikerül a szaporításod.

      Törlés
    3. Hosszú még addig az idő, kérlek ne felejtsük:)
      Ill. ha gondoljátok a vesszőből is adhatok és Ti gyökereztetitek meg?
      Mit szólsz? Kérlek ha szeretnéd, folytassuk levélben.

      Törlés
  3. Anyukám is akasztott föl így szőlőt ilyentájt, volt, hogy a fenyőfa alatt szemezgettük)))

    VálaszTörlés
  4. én ezt a kötözős módszert anyósomtól tanultam: de ő fordítva kötözi fel a fürtöket, mert úgy szellősebb lesz, biztosabb, hogy nem penészedik be.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó:) Ezek ritka fürtök, de ha lesz majd nekem is tömörebb, így csinálom:) Köszönöm.

      Törlés