Follow by Email

2013. október 30., szerda

Kubai kenyér sült





Az elmúlt hetekben sokat leveleztem a Kubairól:
- Vajon miért repedt meg olyannyira szépen nekem?



 


Próbáltam rájönni van-e titka, de nem, egyszerűen nem tud nem megrepedni....
Ebben a szokásostól igencsak eltérő technikában fontosnak tartom betartani a pontos leírást.
Én is pont úgy csináltam, ahogy annak idején leírtam.
Az első Kubai:  
Akkor is, ha nem finomlisztből készül:
Akkor is, ha csak magos: 
Akkor is, ha nem is kenyér:
Akkor is, ha bagett:


Így tegnap nálunk is Kubai készült, az alaprecept szerint.


Hozzávalók
200 g rétesliszt
300 g finomliszt
2 tk só
(a cukor kimaradt)
25 g friss élesztő
300 g forró víz (lehet picivel több, de inkább kemény a tészta)
+
1 kevés olaj (majd a pihentetéshez kell)


A lisztet dagasztótálba tettem, hozzáadtam a sót, cukrot és belemorzsoltam a friss élesztőt. 
Alaposan elkevertem. Beindítottam a keverőgépem (teljesen egyszerű, amin spirál van)
és miközben kevertem, határozott mozdulattal belezuttyintottam a forró vizet.
A keverést addig folytattam, amíg teljesen egybeállt a tészta. (Lehet csak kézzel is.)
Ezt követően a munkafelületre tettem és kézzel átgyúrtam
 (az első esetekben még 7 percig dagasztottam, de időközben eltértem ettől, kevesebb is elég).
A dagasztótálba visszatettem a cipót, csorgattam a tetejére 1 tk,
olajat, majd megforgattam benne a tésztát.
Beraktam a kissé előmelegített sütőbe (langyos legyen 25-30 fok),
egy fém bögrébe forró vizet is tettem mellé, hogy meleg pára legyen. 15 percet pihentettem,
közben kelt a tészta.

Ekkor kivettem, formáztam rajta*, hogy szép kerek legyen,
 meghintettem kevés liszttel és sütőpapíros tepsire raktam.
Tetejét bemetszettem kereszt alakban egy zsilettel, jó alaposan.
A kenyeret beraktam a "hideg" sütőbe ( 30 fokos! ), bent maradt a víz is (most 2 dl körül volt)
és bekapcsoltam a sütőt 200 fokra légkeverésre.
Beállítottam az órát 40 percre.


...beraktam formázva, bemetszve, pár perc telt el, a sütő órája 50 fokot mutat...

A kenyér a sütő hőfokának emelkedésével együtt emelkedett
(nem túl sokat, tehát nem lesz duplája!) és gyönyörűen megrepedt.


...15 perc telt el, (az első 15 percen túl) a sütő 150 fokos és nagyon párás...

 Félidőben letakartam egy sütőpapírral, hogy ne piruljon túl, ekkor kivettem a vizes bögrét, 
amiben volt még víz bőven.
40 perc elteltével vettem ki a kenyeret, lehet előbb is jó volt már.

 

Rácsra tettem.


...egyik oldal (felső), másik oldal (alsó)



* Hogyan formáztam?
Amikor a 15 perc letelt, kivettem a cipót a sütőből, a tálból,
enyhén lisztezett munkalapra borítottam.
Ekkor a tészta kissé elterült. Fentről kb. 1/3-át lehajtottam, csak finoman, nem gyúrtam!,
majd az alsó harmadára gördítettem. Fordítottam a tésztán és újra ugyanúgy jártam el.
Most megfordítottam a tésztát, a hajtott részek voltak alul.
A két tenyerem között "gömbölyítettem" rajta, hogy szép cipó legyen, 
inkább magasabb (a tészta végig a munkalapon volt).
(Ez pár pillanatos művelet, nehéz szavakba önteni, bízom benne, hogy a lényeg érthető.
Nem gyúrtam össze!)




Már délután volt, így nem vágtuk fel aznap.
A rácson hagytam, szabadon, ahogy volt.
Ma reggel a héja kemény, ropogós, nem puhult vissza. 
(A szeletekről ma készültek a fotók.)
Látszik a bélzete is, szerintem magáért beszél.





 Sokféle kenyér van, a Kubai az egyik. 
Badarság lenne összehasonlítani a Svéd rozskenyeret, a lepénykenyerek bármelyikével,
 mint ahogy a Kubait,  az Anyáink által kemencében sütött hatalmas kerek kovászos kenyerekkel. 
Mindent a helyén kell kezelni.
 Én örülök, hogy ismerem a Kubait, hisz bő egy óra alatt kenyeret varázsolok a Családom asztalára.
Nem mindig tudja az ember megtenni, hogy órákat szenteljen a kenyérsütésre.














6 megjegyzés: