Follow by Email

2013. november 10., vasárnap

"Raguleves" morzsagombóccal hús nélkül...



...avagy, Márton napi zöldségleves, a Barátnőmtől tanult zsemlemorzsa gombóccal.




Tegnap is és ma is a kertben ténykedtünk. 
Azokat a szobanövényeket amik kint töltötték a kertben a jó időt, visszaköltöztettük a házba. 
A fagyérzékeny növények is tető alá kerültek.
Leszedtem az összes kinyílt körömvirágot, még fűszernövényeket gyűjtöttem be.
Így ma az ebédet egyszerűen oldottam meg, tartalmas leves főtt és egy sütés nélküli édesség.
Persze kenyeret is sütöttem, már holnapra.




"Raguleves" morzsagombóccal

Hozzávalók
A leveshez:
póréhagyma (arasznyi)
 sárgarépa (3 nagy)
fehérrépa (1 nagy) 
zellergumó (fél) 
fokhagyma (3 gerezd) 
kelkáposzta (5 levél) 
 karfiolrózsa (5 db nagyobb)
 krumpli (5 db közepes)
olaj
2 ek liszt
házi szárított fűszerkeverék
bors
zellerzöld
petrezselyem

A morzsagombóchoz:
150 g zsemlemorzsa
50 g vaj
3 db tojás
15 ek víz

Tálaláshoz
tejföl
citrom

A zöldségeket megtisztítottam és értelem szerint felszeleteltem.
A kelkáposztaleveleket feltekertem és összekötöttem egy cérnával.
A karfiolt nagy rózsáknak hagytam.
A olajat megforrósítottam és a kellevelek és karfiol kivételével az összes többi zöldséget kevergetve megpirítottam. Rászórtam a lisztet, tovább pirítottam, majd felöntöttem vízzel. Beleraktam az összekötött kelleveleket (így nem főnek szét, lehet keverni könnyedén a levest, tálalni sokkal gusztusosabban lehet).
Fűszereztem. Készre főztem a levest, de kb. félidőnél beleraktam a karfiolt is, úgyhogy a szára volt a levesben lefelé (ez azért praktikus, mert így nem fő szét a "virág" a szára viszont puha lesz.
Amíg a leves főtt, elkészítettem a gombócot.
A tojásokat villával felvertem, belekevertem a puha vajat, majd hozzáadtam a vizet és a zsemlemorzsát.
Lazán összekevertem. (Sózni csak óvatosan kell, mert a zsemlemorzsa  -ha házi, ha bolti-  eleve sós.)
A kész levesből a keltekercseket és a karfiolt kiszedtem egy tálba, lefedtem, hogy meleg maradjon.
A forrásban lévő levesbe rakosgattam a kb. 2,5 cm átmérőjű gombócokat.
Igen gyorsan megfőnek, mikorra a végével végeztem az elsők a leves tetején úszkáltak,
 jelezve, hogy ők készen vannak.
A tüzet elzártam és tálalásig a levest lefedtem.




Tálaláskor a kellevélről levágtam a cérnát és felszeleteltem  -egy ollóval-  közvetlenül a tányérokba. 
Tettem melléjük egy-egy karfiolt, majd telemertem levessel.

Ízlés szerint tejföllel és kevés friss citromlével gazdagítottuk.









6 megjegyzés:

  1. érdekes ízvilág lehet. :) mostanában én is leveses lettem. Talán kellevél helyett kelbimbóval is lehet, akkor még több kerek dolog kerül a forró tányérba. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így igaz, lehet kelbimbó is.
      Egészségedre!

      Törlés
  2. Nagyon jó ötlet!!!!! Szokás szerint :)

    VálaszTörlés
  3. Elkészítettem szombaton és nagyon-nagyon finom lett. Anyukám is kétszer szedett belőle.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remek hír!
      Biztos remekül főzöl és így ez a Te érdemed <3 mégis jó egy picit a lelkemnek ha az ötlet egy Édesanyának tetszik <3 köszönöm, üdvözlöm Édesanyád!!!

      Törlés