2014. július 22., kedd

Levendulás sárgabarackdzsem tartósítószer nélkül



Az idén a sárgabaracklekvár egyik fűszerének, a levendulát választottam.
 Dzsemet készítettem az ízesítésével.




Igazából a többi lekvárhoz képest plusz munkát nem jelentett, hacsak azt nem, 
hogy a levendulát leszedtem a kertben, majd később kiszedtem a lekvárból :) 
nem mindet, pár virágot hagytam benne.
Nem csak a virágot tettem bele, a kevés cukorral megszórt megtisztított barack közé, 
hanem szárastól a virágfejet és volt rajta levél is.
Teljesebb levendulaízt kaptam így.




 Levendulás sárgabarackdzsem

Hozzávalók
sárgabarack
cukor (a barack -nettó- súlyának 15 %-a)
1-2 db kezeletlen citrom leve
~ 1 kilogrammonként 3-4 ág levendula

A fán beérett barackot, többször megmostam, a pöttyöket kivágtam, 
kettévettem és a végét is kikanyarítottam. 
Fazékba raktam, a cukorral meghintettem, alaposan elkevertem, 
és beleraktam (belenyomkodtam) a tiszta  -nem vizes-  levendulát (szárastól, levelestől)
majd reggelig a gézzel letakart fazekat hűvösre tettem.
Reggelig némi levet eresztett. 
Odaraktam főni. Amikor felforrt  a levendula ágakat kivettem, majd a barackot hagytam
-többszöri kevergetés mellett-  hogy kellő állagúra sűrűsödjön.
A kifogástalan tisztaságú üvegekbe töltöttem, a kifőzött új kupakokkal lezártam, 
majd a száraz dunsztba raktam, hogy ott hűljön ki. 
Min. 24 órát szoktam a melegben tartani.
Az előző évek sárgabarack befőzéséről több feljegyzésben emlékeztem meg, 
a tartalomjegyzék kamrapolc, befőzések címszava alatt találhatók a linkek:
Az idén eltett Sárgabarackdzsem és lekvár bejegyzése itt található:




Megjegyzés

Barack és barack között óriási különbség van...nem csak kinézetre.
Most főleg a beltartalmi értékeire gondolok.
Van ami lédús, van ami szárazabb. Van zamatos, és kevésbé ízes. 
Van aminek a héja kemény  -sajnos zavaró lehet a lekvárban-  van aminek szétmegy a héja.
Van édes és van savanyú, sőt még keserű is.
Amennyiben a saját gyümölcsünket főzzük be, akkor ismerjük,
 nagyon nagy meglepetéseket nem fog okozni.
Ha vásároljuk, akkor legyünk nagyon résen. A megérzésünkben bízzunk és az ízlelésünkben. 
Kérjünk kóstolót, bármilyen szép is a gyümölcs.

Magam, a saját harmonikus kertművelésű kertemben termett kezeletlen barackból és levendulából készítem.
Ismerem a gyümölcsöt: nagyon zamatos, illatos, lédús  -de nem "vizes"- édes, 
szétmegy a vékony héja már a turmixolás során.




Ezért ne kövesd az én receptem, ez az én receptem :)
csak azt jelenti, én "most így csináltam" most ezt kívánta meg a gyümölcs.

Amennyiben jót akarsz, akkor előbb ismerkedj meg a saját barackoddal.
Vedd a kezedbe.
Csukd be a szemed:  tartsd a tenyeredben.
Hangolódj rá, érezd át az "üzenetét".
Szagold meg.
Kóstold meg.
Válj eggyé a barackoddal.
Figyelj az intuíciódra.
Mi az első érzésed, mi az első gondolatod?
Nos ez szerint cselekedj.

Döntsd el, hogy dzsemet vagy lekvárt szeretnél?
- Ha kell, tegyél hozzá cukrot vagy más édesítőt.
- Ha igényli, tegyél hozzá citromlét.
- Ha igényli, tegyél hozzá fűszert.

Így lesz a Tiéd, a Te recepted, a Te baracklekvárod <3









2 megjegyzés:

  1. Minden szavad zene füleimnek! <3 Nagyon finomságosak lehetnek a lekvárjaid! Tele szívvel! <3
    Minden évben teszek el levendulával ízesített sárgabarackot. Én is beleteszem a szárát is, sokkal jobban érződik így az íz.Benne is hagyom a fogyasztásig :) Nekünk még kevés van a fán, de a szomszéd! Nekik aztán roskad a fa az illatos lédús, édes baracktól. Így jut belőle nekünk is, mert mindig kapunk ajándékba.

    VálaszTörlés